Most zajlott a nagy divatházak haute couture kollekciójának a bemutatója. Párizsban évente kétszer zajlik ez a rendkívüli esemény, ez a legexkluzívabb, és legdrágább divatbemutatók időszaka.

Az haute couture egy olyan szó, amelyet sokat használnak, különösen a divat világában. De tényleg tudod, hogy mit jelent? Valamint, hogy milyen történet húzódik meg mögötte? Nos, ezekről is többet megtudhatsz ebből a cikkünkből.

Az “haute couture” kifejezés francia, törvényileg védett kifejezés, amelyet csak a francia ipari minisztérium által jóváhagyott márkák használhatnak. Az haute jelentése: “magas” vagy “elegáns”, a couture szó szerint “varrást”, „ruhakészítést” jelent.  A pompázatos, lélegzetelállító haute couture egy csúcskategóriája a divatnak, a ruhakészítés legmagasabb szintje.

Milyen ruhák tartoznak az haute couture kollekció darabjai közé?

Az haute couture ruhadarabok egyedi megrendelésre, kiváló minőségű anyagokból készülnek, időigényes, kézzel kivitelezett technikákat alkalmazva, és a készítése során a részletekre különös figyelmet fordítanak. Egy ilyen luxusviseleten mindent kézzel dolgoznak ki, még az utolsó gomb mintáját is külön a ruhához tervezik, és gyakran meghökkentően drága anyagokat használnak fel hozzá.

Egy-egy ruha elkészítése 100 és 700 óra között lehet, de egy finom hímzéssel és más díszítéssel járó darab elkészítéséhez akár több ezer óra is szükséges lehet. A költségek pedig 25 000 és 100 000 dollár között mozoghatnak.

Mivel a couture egyedi gyártású, a kizárólagosságról is szól. Amikor az ügyfél meghatározza a couture ruhák iránti igényét, elvárja, hogy az eredeti kézművességgel készült ruhadarab tökéletesen hozzá illő legyen.

A terveket az ügyfél pontos mérete, stílusa, preferenciái és személyisége szerint alakítják ki. Mivel a couture pontosságról szól, a varrónők és szabók milliméterrel dolgoznak, mert a haute couture technikájának a lehető legpontosabbaknak kell lenniük. A kifogástalan kivitelezés a couture lényege, és már a szövet kiszabása előtt elkezdődik. A kollekció kezdeti ötlete egy tervező ihletéből indul ki, amelyet vázlatokként értelmeznek, majd később háromdimenziós ruhákká alakítanak át. A tervezők a kezdeti terveiket toiles nevű mintamodelleken készítik el, olcsóbb és könnyen kezelhető szövetből.

Honnan jött az haute couture kifejezés?

Maga a kifejezés eredetileg Charles Frederick Worth munkájára vonatkozott, a 19. század közepén Párizsban készítette darabjait. Bár Charles Frederick Worth-t széles körben tekintik az haute couture atyjának, és a kifejezésnek ezt megelőzően nem volt igazán jelentősége, azonban már korábban is akadt példa ilyen magas minőségű ruhakészítésre.

Az európai divatban a franciák töltötték be a vezető szerepet, a 17. századtól európaszerte utánozták a versailles-i francia udvar művészetét, építészetét, zenéjét és divatját.

A franciák a divatban elfoglalt szerepüket vitathatatlanul XIV Lajos királynak, a „Napkirálynak” köszönhetik, akinek uralkodása 1643-ban kezdődött. Lajosnak különlegesen pazar ízlése volt, ez megnyilvánult a látványos versaillesi palota építésénél, valamint az öltözködése során is.

Felismerve a luxuscikkek jelentőségét a nemzetgazdaság számára, Lajos számos művészeti iparágat, köztük a textilkereskedelmet a királyi udvar ellenőrzése alá vont, amely világszerte a stílus meghatározójává vált. Az elkövetkező évszázadok során a legjobb minőségű szöveteket és anyagokat Franciaországban lehetett megtalálni.

Rose Bertin, a divatminiszter

A haute couture kifejezéssel már Charles Frederick Worth előtt lehetett találkozni. Rose Bertinnek, Marie Antoinette francia divattervezőjének köszönhető, hogy divatot és haute couture-t hozott a francia kultúrába.

Arról volt híres, hogy hivalkodó, színes, gazdag díszítésű ruhákat készített, amelyekben a hölgyek kitűnhettek. Gazdagon kidolgozott részletekkel, kiváló minőségű hímzésekkel, csipkékkel, sőt rózsaszirmokkal díszítette alkotásait. Nagymértékben hozzájárult, hogy Franciaország divatközponttá vált.

Charles Ferederick Worth, az haute couture atyja

Sok szempontból a haute couture világa , ahogy ma ismerjük, nagyrészt egy ember – Charles Frederick Worth –  erőfeszítéseivel kezdődött Párizsban. A francia haute couture atyjának tekintik, azonban angol származású volt, 1845-ben hagyta el Londont.

Párizsban előbb egy ruházati kiegészítőket forgalmazó boltban dolgozott, majd 1858-ban létrehozta saját női szabóüzletét. Metternich hercegnő, az osztrák nagykövet felesége révén megszerezte a császérné, III. Napoleon feleségének pártfogását, és ez megerősítette hírnevét.

A 19. század közepén radikális volt, hogy egy férfi alkotott női divatot. Korábban ez nők által uralt szakma volt, mert a ruhakészítés intimitást igényelt a ruhakészítő és a kliens között.

Worth számos újítást indított el. Ő volt a Haute Couture atyja, az első stylist. Az első volt, aki szezonális kollekciókat tervezett és mutatott be, más néven divatbemutatókat. Élő manökeneket használt, rajtuk mutatta be a különböző ruhafazonokat. Ruhákat kölcsönzött nagy horderejű ügyfeleknek. Tudjuk, hogy ez ma bevett gyakorlat, de akkor ez újdonságnak számított.

Az ügyfelek kiválaszthatták a nekik tetsző modellt, valamint a kívánt színeket és szöveteket, és ezután Worth műhelyében személyre szabott ruhadarabot készítettek nekik.

Worth közvetlenül együttműködött a francia selyemszövő iparral, hogy hozzáférjen és népszerűsítse az eredeti, luxus textíliákat. Drága, fényüző divatot teremtett a felsőbb osztályú nők számára.

Több „hordható” divatot alkotott, Worth ügyfelei nemcsak szépségük miatt értékelték a terveit, hanem azért is, mert a divatot a viselhetőséget szem előtt tartva alakította át.

Az 1860-as években felismerte a krinolin nevetségességét, és ennek megváltoztatására vállalkozott. Az 1860-as évek elején a krinolin tökéletesen kerek és hihetetlenül széles volt. Worth szemtanúja lehet annak, hogy egy anya séta közben nem tudja megtartani gyermekei kezét a krinolin szélsőséges szélessége miatt. Hirtelen nem tudott megszabadulni a krinolintól (bár szeretett volna), ezért megváltoztatta.

Az első divattervező

Tulajdonképpen lehet az első divattervezőnek is nevezni, ruhacímkék készültek nevével, és ezek bekerültek az általa készített ruhákba. Számos újítása még mindig normaként működik a divatipar számára.

Elsőként nyitotta meg vállalkozását 1858-ban a párizsi Rue de la Paix-on, számos más divatház követte később a példáját. Fényűző párizsi szalonokat hoztak létre, ahova gazdag ügyfelek érkeztek. Így jött létre a luxus ruhakészítés haute couture rendszere.

Nem sokkal később Párizs virágzó divatközpont lett.
Így amikor a 19. század végén virágzott az haute couture mesterség (a ruhák egyedi megrendelőhöz való igazítása), a varrónőknek és a szabóknak nem volt más választásuk, mint Franciaországban létesíteni telephelyet.

A párizsba látogatók beszereztek ott divatos ruhákat, ezeket hazavitték, és aztán a helyi ruhakészítők lemásolták. A stílusos nők divatbabákat is rendeltek Párizsból, amelyek modellként szolgáltak.

Mivel a vasút és a gőzhajók megkönnyítették az európai utazást, egyre gyakrabban fordult elő, hogy a gazdag nők Párizsba utaznak ruházati cikkeket és kiegészítőket vásárolni.A 19. század közepétől a párizsi haute couture egyedülálló divatrendszert hozott létre. Az elkövetkező években számos eladást, rangos ügyfeleket és nemzetközi elismerést hozott.

Worth nyomdokaiba lépve az új tervezők, Lanvin, Christian Dior, Gabrielle Chanel és Cristobal Balenciaga saját műtermeket, vagy couture házakat nyitottak.

A Couture-szervezetek formalizálása

1868-ban Worth új csoportot hívott életre La Chambre Syndicale de la confection et de la couture pour dames et fillettes néven.

Ez a testület, a középkori céhrendszer utódjaként, szakmai szervezetként foglalkozott a ruhakészítőkkel. 1939-re több mint 70 haute couture divatház jött létre.

A második világháború (1939-1945) és különösen Párizs német megszállása azonban válságot idézett elő az iparban. A nácik megpróbálták a párizsi haute couture iparágat Berlinbe vagy Bécsbe költöztetni. Párizs felszabadítása után az haute couture iparnak vissza kellett szereznie a divattervezés központjaként a helyét.

Noha általános tévhit, hogy ahhoz, hogy valami haute couture legyen, egyszerűen csak kézzel kell elkészíteni, valójában nagyon sajátos szabályrendszere van a megnevezés használati jogának. Az „haute couture” kifejezés jogilag védett, és csak bizonyos márkáknak adható, amelyek megfelelnek a szabályok listájának.

Az 1945-ös kritériumok

1945-ben szigorú szabályozásokat vezettek be, amelynek célja az haute couture ipar minőségének és presztízsének további ellenőrzése volt a háború utáni nehéz években. A Chambre Syndicale hivatalos szabályokat, kritériumokat hozott létre, amelyeknek egy tervezőháznak meg kellett felelnie ahhoz, hogy haute couture-nak lehessen nevezni. A tervezőknek ezt ki kellett érdemelniük.

Az 1868-ban alapított FHCM megőrzi a francia divatkultúra szigorú követelményeit azáltal, hogy elnököl a párizsi női és férfi divatheteken, valamint támogatja és ápolja azokat a tervezőket, akik olyan magas szintű kivitelezéssel rendelkeznek, amely megfelel a hivatalos listában való megjelenítéshez szükséges szintnek.

Ezek a feltételek a ruházat minőségének és presztízsének ellenőrzésére szolgálnak. A szakbizottság minden évben összeállít egy listát, hogy kik használhatják a megnevezést.

Melyek az haute couture szabályai?

Ahhoz, hogy Franciaországban egy divatház reklámkampányaiban hivatalosan is használhassa az haute couture kifejezést, és megkapja a couture ház címet, a következő fontos követelményeknek kell megfelelnie:

• Egyedi megrendelésre készített ruhákat kell készítenie magánügyfelek számára.
• Párizsban saját szabászatot működtet
• A tervezőnek legalább 15 teljes munkaidős alkalmazottat kell alkalmaznia egy műhelyben, valamint 20 teljes munkaidőben dolgozó technikai dolgozót
• Minden évadban két alkalommal, januárban és júliusban bemutatja a kollekcióját a párizsi Couture divathéten
• Bemutat egy mind a nappali, mind az esti viseletben minimum 50 új és eredeti darabból álló kollekcióta párizsi közönségnek.

Az elmúlt években az FHCM változásokat vezetett be, ennek része az, hogy több helyen már az szerepel, hogy 35 darabból álló kollekciót kell bemutatni. Vannak állandó tagok, akik részt vesznek a januári és júliusi bemutatón, amire meghívank vendég tagokat is, ha egy márkát egymás után négyszer hívnak meg, az jogosult lesz taggá válni.

Hamarosan folytatjuk a témát!

 

További stílusról szóló blogbejegyzéseinket itt találod:Stílus tippek.  Illetve érdemes további tippekért követni a Facebook csoportunkat : Charmina csoport

Ha szeretnél tájékozódni a témában, érdemes követned az oldalunkat és feliratkoznod, hogy ne maradj le a következő bejegyzésekről!
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le további hasznos információkról!

Ladányi Beáta
Stíluskommunikátor, Integrál szemléletű tanácsadó